A fehér tea termőterülete szinte teljes egészében Kínára koncentrálódik azon belül is Fujian tartományra. Régen a kínai császárok privilégiuma volt fogyasztása, halandó ember egyetlen cseppjéért is életével fizetett. Az ültetvények szigorúan eredet védettek, és csak meghatározott klónok használhatók fel. A fehér teát az ültetvényeken hagyományos módszerekkel, a kora tavasz hajnali óráiban, kézzel szüretelik. Napfelkelte előtt a tea növény fotoszintézise minimális szintén marad, a levelek klorofill tartalma a legmagasabb. A hajnali szüret alatti speciális fény- és hőmérsékleti viszonyok teszik lehetővé, hogy a levelekben a hatóanyag tartalom maximalizálódjon. Ezen hatóanyagok főleg antioxidánsok, melyek a mai kor fő megbetegedéseinek hathatós ellenszerei; pl.: érelmeszesedés, keringési betegségek, szívproblémák, rák, diabétesz. A hagyományos Császári szüret alatt egy ágról csak az első kis hajtáslevelet és rügyet szedik le. A fehér tea Európában legelterjedtebb fajtája a Pai Mu Tan (Fehér Bazsarózsa), a legjobb minőséget pedig a Yin Zhen (Ezüst Tű, Silvery Pekoe) jelenti. A szüret csak a rügyekre és az új hajtásokra korlátozódik, más levél nem kerülhet a kosarakba. Egy kilogramm szálas fehér teához kb. 30.000 db rügyet kell leszedni! Időről időre megjelennek a világpiacon és a tőzsdéken extra minőségű, egyedi tulajdonsággal bíró tea levelek. Hogy honnan, melyik kínai ültetvényről származnak, azt senki nem tudja. Bizony, léteznek ma is a Kínai Népköztársaság területén olyan szigorúan titkos, láthatatlan tea ültetvények, ahová nemhogy külföldi tea szakértő, de még helybeli se igen tehette be a lábát. A legdrágább, legkülönlegesebb teákat ma is misztikum övezi. A mítoszt (és az ültetvényt) az állam szigorúan őrzi.
