A teát 800 körül hozták Japánba a Kínából hazatérő szerzetesek, ám a tea cserjék csak a 12. században kezdtek igazán elterjedni. Japán leginkább zöld teáiról ismert. Olyan nagy a hazai kereslet és tea fogyasztás Japánban, hogy a termés mindössze 3% kerül exportra. Sencha a legelterjedtebb zöld tea Japánban, a termelés 80%-át adja. A sencha közvetlen napfényben nevelt teacserje (Camellia Sinensis) leveleiből készül. Japánban teakertben még most is kézzel szedik a leveleket, igaz a gépi betakarítás is egyre nagyobb teret hódít. A tea szüretelésekor kizárólag a fiatal leveleket szedik le. Megkülönböztetik az eltérő szüretekből származó leveleket. Általában az év első szüretéből származó tea a legjobb minőségű, ezek közül is azok, amelyek hegyvidéki területeken teremnek. Szedés után a leveleket hozzávetőleg 20-30 másodpercig gőzölik, aminek köszönhetően baktériummentessé válik, megállítják a növény fermentációját. Ezt követi a sodrás, melyet három részletben végeznek el. Az első sodrással a levelek víztartalmát csökkentik, a másodikkal már óvatosan préselik is őket, hogy a sejtfalak felszakadjanak, és zamatosabbá tegyék a végeredményt. A sodrás harmadik lépéseként nyeri el a tea tű alakú formáját. Alkalmanként ezt még egy úgynevezett élező sodrás is követi. Majd a zöld teát szárítják és válogatják is. Ezek után jön a tea sütése, aminek a tartósításban és a végső íz kialakításában van szerepe. Még egyszer kiválogatják a teát, majd heteken át érlelik. Utolsó lépésként pedig a válogatott teák optimális keverésével alakítják ki a sencha tea végső zamatát.
